Június 10-én, pénteken az iskola apraja-nagyja örömmel gyűlt össza a hátsó udvaron, hogy búcsút vegyenek egymástól és a megérdemelt nyári vakációra széledjenek szét. 

Az iskolaigazgató, Gábos Anna így fogadta őket tanévzáró beszédében:

Vége, vége, vége van!

A szívünkben béke van:

Hétkor nem kell felébredni,

Nagy táskákkal útra kelni,

Álmosan a hegyre futni,

Csengetésre felloholni!

Bálint transszal vagy rollerrel,

Szülővel vagy jó haverrel.

 Rohanni, mert nyolcra jár!

 Vége, vége, vége már!

Jaj, ne essék félreértés!

Nincsen ebben semmi sértés,

A tanév alatt történt bármi,

Szerettek ti ide járni!

Aki nem, magára vessen,

Szeptemberben mást keressen,

De hát olyat hol talál,

hol nincs óra, nincs tanár,

 hol a tudást ingyen adják,

 s a diákot lógni hagyják?

Sehol nincsen olyan suli

Hol az élet csupa buli!

Mindenhol a munka vár

Amíg el nem jön a nyár!

A tudomány nem játék,

A jó jegy nem ajándék,

Sokat- sokat kell dolgozni,

Feladaton gondolkodni,

Hogy a végén fáradtan

Az mondjuk, hogy na jól van!

Megállunk a rohanásban,

Szünetelünk  a munkában,

Becsukjuk a román könyvet,

Ráteszünk egy jó nagy követ,

Többet anyu nem mondja:

Tanultál már holnapra?

Minden gyermek örvendezik!

Vakáció következik,

Megérdemelt kicsengetés,

Három hónap semmittevés!

Vége, vége, vége már!

Megérkezett, itt a nyár!

Mit tehet a diák, ha elküldik vakációra? Elmegy boldogan!